b) the parties to the factoring contract have agreed that the Convention shall apply.

Article 22

1. This Convention may be denounced by any Contracting State at any time after the date on which it enters into force for that State.

2. Denunciation is effected by the deposit of an instrument to that effect with the depositary.

3. A denunciation takes effect on the first day of the month following the expiration of six months after the deposit of the instrument of denunciation with the depositary. Where a longer period for the denunciation to take effect is specified in the instrument of denunciation it takes effect upon the expiration of such longer period after its deposit with the depositary.

Article 23

1. This Convention shall be deposited with the Government of Canada.

2. The Government of Canada shall:

a) inform all States which have signed or acceded to this Convention and the President of the International Institute for the Unification of Private Law (Unidroit) of:

(i) each new singnature or deposit of an instrument of ratification, acceptance, approval or accession, together with the date thereof;

(ii) each declaration made under Articles 16, 17 and 18;

(iii) the withdrawal of any declaration made under Article 19 (4).;

(iv) the date of entry into force of this Convention;

(v) the deposit of an instrument of denunciation of this Convention together with the date of its deposit and the date on which it takes effect;

b) transmit certified true copies of this Convention to all signatory States, to all States acceding to the Convention and to the President of the International Institute for the Unification of Private Law (Unidroit).

In witness whereof the undersigned pleinpotentiaries, being duly authorised by their respective Governments, have signed this Convention.

Done at Ottawa, this twenty-eight day of May, one thousand nine hundred and eighty-eight, in a single original, of which the English and French texts are equally authtentic.

UNIDROIT EGYEZMÉNY
a nemzetközi követelés-vételről

Az Egyezményben részes Államok,

tudatában annak a körülménynek, hogy a nemzetközi követelés-vételnek (faktoring) fontos szerepet kell betöltenie a nemzetközi kereskedelem fejlesztésében,

felismerve ennélfogva annak fontosságát, hogy egységes szabályok elfogadása segítségével olyan jogi kereteket biztosítsanak, amelyek megkönnyítik a nemzetközi követelés-vételt, megőrizve ezenközben a követelés-vétel különböző felei között a tisztességes érdekegyensúlyt,

megállapodtak a következőkben:

I. Fejezet

Alkalmazási terület és általános rendelkezések

1. Cikk

1. Az Egyezmény az e fejezetben ismertetett követelés-vételi szerződésekre és kinnlévőségek engedményezésére irányadó.

2. Az Egyezmény alkalmazásában „követelés-vételi szerződés” az a szerződés, amelyet egyik fél (a szállító) a másik szerződő féllel (faktor) köt, és amelynek alapján

a) a szállító a faktorra engedményezi vagy engedményezni fogja az olyan adásvételi szerződésből keletkezett kinnlévőségeit, amelyek a szállító és vevői (adósai) által kötött szerződésekből erednek, ha ezek nem olyan szerződések, amelyeknek tárgyát az adós személyes, családi vagy háztartási használat céljából szerezte meg;

b) a faktornak az alábbiak közül legalább két tevékenységet el kell látnia:

- a szállító megelőlegezése, ideértve kölcsönöket és előleg folyósítását,

- kinnlévőségekkel kapcsolatos számlavezetés (könyvelés),

- kinnlévőségek beszedése,

- védelem az adós fizetési késedelme vagy mulasztása esetére;

c) a kinnlévőségek engedményezéséről az adósokat értesíteni kell.

3. Az Egyezmény alkalmazásában az „áruk” és „adásvétel” a szolgáltatásokat és a szolgáltatások nyújtását is magába foglalja.

4. Az Egyezmény alkalmazása során:

a) az írásbeli értesítést nem kell aláírással ellátni, de azonosíthatóan meg kell jelölni azt a személyt, aki azt küldte, vagy akinek nevében azt küldték;

b) az „írásbeli értesítés” magában foglalja, de nem korlátozódik a telexre, táviratra és más távközleményre, amelyet kézzelfogható alakban reprodukálni lehet;

c) az írásbeli értesítés megtörténtnek tekintendő, ha azt a címzett kézhez vette.

2. Cikk

1. Az Egyezmény alkalmazandó, ha a követelés-vételi szerződéssel átruházott követelések olyan eladó (szállító) és vevő közötti adásvételi szerződésből keletkeztek, akiknek székhelye különböző államban van, és

a) ezek az Államok és az az Állam, amelyben a faktor székhelye van, valamennyien Szerződő Államok, vagy

b) mind az adásvételi szerződés, mind a követelés-vételi szerződés tekintetében egy Szerződő Állam joga az irányadó.

2. Ha valamelyik szerződő fél több helyen folytatja üzleti tevékenységét, úgy az Egyezménynek a fél székhelyére való utalása azt a telephelyet jelenti, amely a kérdéses szerződéssel és annak teljesítésével a legszorosabb kapcsolatban van, tekintettel a felek által a szerződés megkötését megelőzően vagy megkötésekor ismert vagy mérlegelt körülményekre.

3. Cikk

1. Az Egyezmény alkalmazása kizárható:

a) a követelés-vételi szerződés felei által, vagy

b) az adásvételi szerződést kötő felek által olyan követelések tekintetében, amelyek abban az időpontban vagy azt követően keletkeznek, amikor a faktor a kizárásról szóló írásbeli értesítést kézhez vette.

2. Ha az Egyezmény alkalmazását az előző pont szerint kizárták, úgy a kizárás csak az Egyezmény egészére vonatkozhat.

4. Cikk

1. Az Egyezmény értelmezése során figyelemmel kell lenni annak a bevezetőben meghatározott tárgyára és céljára, nemzetközi jellegére és annak szükségességére, hogy előmozdítsák az Egyezmény egységes alkalmazását, valamint a jóhiszeműség érvényesítését a nemzetközi kereskedelemben.

2. Az Egyezmény tárgyi hatálya alá tartozó, de az Egyezmény által kifejezetten nem szabályozott kérdéseket az Egyezmény alapjául szolgáló általános elvek, ilyenek hiányában pedig a nemzetközi magánjog szabályai alapján alkalmazandó jog előírásai szerint kell elbírálni.

II. Fejezet

A felek jogai és kötelezettségei

5. Cikk

A követelés-vételi szerződést kötő felek között

a) a követelés-vételi szerződésben szereplő és a meglévő vagy a jövőbeni követelések átruházásáról szóló, a faktorra vonatkozó rendelkezés nem tekinthető érvénytelennek amiatt, hogy a szerződés nem tartalmazza egyenként ezek megjelölését, feltéve, hogy ezek a követelések a szerződéskötés idején megállapíthatóan a követelés-vételi szerződés hatálya alá tartoznak;

b) a követelés-vételi szerződésnek az a rendelkezése, amely a jövőben keletkező követelések átruházását tartalmazza, azt eredményezi, hogy e követelések keletkezésük pillanatában szállnak át a faktorra anélkül, hogy szükség lenne újabb átruházásra.

6. Cikk

1. A szállító követelésének a faktorra történt átruházása attól függetlenül hatályos, hogy a szállító és adósa közötti szerződés a követelés átruházását tiltja.

2. Nem hatályos azonban az ilyen átruházás azzal az adóssal szemben, akinek az adásvételi szerződés megkötésekor olyan szerződő államban van a székhelye, amely a jelen Egyezmény 18. Cikke értelmében nyilatkozatot tett.

3. Az 1. pontban foglalt rendelkezések nem érintik a szállítónak az adóssal szemben jóhiszeműen vállalt kötelezettségeit vagy a szállítónak az adós irányában amiatt keletkezett felelősségét, hogy a követelés átruházásával megsértette az adásvételi szerződést.

7. Cikk

Az adásvételi szerződés alapján a szállítót megillető jogok vagy ezek egy része tekintetében a követelés-vételi szerződés a felek közötti érvénnyel úgy rendelkezhet, miszerint ezek a szerződés alapján vagy külön jogügylettel átszállnak a faktorra. Ide tartoznak az adásvételi szerződés olyan rendelkezései, mint a tulajdonjog-fenntartás vagy a követelést biztosító más kikötés.

8. Cikk

1. Az adós csak akkor köteles a faktornak fizetni, ha nincs tudomása arról, hogy más személy erősebb jogon követelheti a fizetést, és ha a követelés átruházásról

a) a szállító vagy ennek felhatalmazása alapján a faktor az adóst írásban értesítette;

b) az írásbeli értesítés ésszerűen megjelöli a követelést, amit átruháztak, valamint a faktort, akinek részére vagy akinek számlájára az adósnak a fizetést teljesítenie kell; és

c) az írásbeli értesítés olyan követelésekre vonatkozik, amelyek az értesítés elküldésekor vagy azt megelőzően kötött adásvételi szerződés alapján keletkeztek.

2. Függetlenül azoktól az esetektől, amelyekben az adóst a faktor részére történő teljesítés mentesíti kötelezettsége alól, az e célból teljesített fizetés csak akkor hatályos, ha az előző bekezdésnek megfelelően történt.

9. Cikk

1. Ha a faktor az adásvételi szerződésből keletkezett követelés megfizetése iránt az adós ellen pert indít, az adós a faktorral szemben felhozhatja mindazokat a kifogásokat, amelyek az adásvételi szerződésből erednek, s amelyeket az adós akkor is érvényesíthetne, ha a pert a szállító indította volna.

2. Az adós a faktorral szemben bármely, a szállítóval szembeni beszámítási kifogást is érvényesíthet, ha a kifogásnak az engedményező szállítóval szemben való érvényesítésére az adós abban az időpontban jogosult, amikor részére a követelés átruházásáról szóló, írásbeli értesítést a 8. Cikk 1. pontja szerint megküldték.

10. Cikk

1. Nem érintve az adósnak a 9. Cikkben biztosított jogait, az adásvételi szerződés teljesítésének elmulasztása, hibás vagy késedelmes teljesítése önmagában nem jogosítja fel az adóst arra, hogy a faktor részére teljesített fizetését visszakövetelje, ha joga van azt a szállítótól követelni.

2. Mindazonáltal az adós, akinek joga van a faktor részére valamely kinnlévőséggel kapcsolatban fizetett összeget a szállítótól követelni, visszakövetelheti azt a faktortól is, ha

a) a faktor ugyanazon kinnlévőség tekintetében a szállítóval szemben fizetési kötelezettségének nem tett eleget, vagy

b) a faktor a fizetést olyan időpontban teljesítette, amikor tudomása volt arról, hogy a szállító nem, hibásan vagy késedelmesen teljesített azon áruk tekintetében, amelyekre az adós a fizetést teljesítette.

III. Fejezet

Utólagos engedményezések

11. Cikk

1. Ha az Egyezményben szabályozott követelés-vételi szerződés alapján meghatározott kinnlévőséget a szállító valamely faktorra engedményezi, úgy

a) az 5-10. Cikkekben foglalt rendelkezéseket, figyelemmel a jelen Cikk 1. b) pontjában foglaltakra, a kinnlévőség bármely - akár az eredeti, akár a későbbi faktortól eredő - újabb követelés-átruházására alkalmazni kell;

b) a 8-10. Cikkeket oly módon kell alkalmazni, mintha a későbbi faktor az eredeti faktor volna.

2. Az Egyezmény alkalmazásában a további követelés-átruházásról az adóshoz intézett értesítés egyben az eredeti faktorhoz intézett követelés-átruházási értesítésnek tekintendő.

12. Cikk

Nem alkalmazható az Egyezmény olyan további követelés átruházására, amit a követelés-vételi szerződés tilt.

IV. Fejezet

Záró rendelkezések

13. Cikk

1. Az Egyezmény aláírásra nyitva áll az UNIDROIT-nak a nemzetközi követelés-vétel és a nemzetközi pénzügyi lízing szerződésre vonatkozó Egyezmény tervezeteinek elfogadása céljából Ottawában tartott Diplomáciai Konferencia záró ülésén és azt követően is bármely Állam számára 1990. december 31-ig.