1997. évi CX. törvény

az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény módosításáról1

1. § (1) Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény (a továbbiakban: Art.) 3. §-a (2) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„(2) A végrehajtás és az ezzel összefüggő nyilvántartás tekintetében e törvény rendelkezéseit kell alkalmazni azokra a köztartozásokra, továbbá igazgatási és bírósági szolgáltatás díjaira, amelyekre törvény az adók módjára való behajtást rendeli el (adók módjára behajtandó köztartozás).”

(2) Az Art. 3. §-ának (3) bekezdése a következő c) ponttal egészül ki:

(Ha e törvény másként nem rendelkezik,)

„c) a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 56. §-ában foglaltak szerint a Nyugdíjbiztosítási Alap, az Egészségbiztosítási Alap és a magánnyugdíjpénztár javára teljesítendő, törvényen alapuló kötelező járulékbefizetésre az adóra”

(vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni.)

(3) Az Art. 3. §-a (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) E törvény hatálya nem terjed ki a társadalombiztosítási ellátásokra, valamint a vámjogról, a vámeljárásról és a vámigazgatásról szóló törvény hatálya alá tartozó kötelező befizetésekre (adó, illeték, díj, hozzájárulás, költség, bírság, kamat), ha azok megállapítása, beszedése, végrehajtása, visszatérítése, kiutalása vagy ellenőrzése a vámhatóság hatáskörébe tartozik. A vámtartozásra e törvényt az adóhatóság által a költségvetési támogatás vonatkozásában gyakorolható visszatartási jog tekintetében azonban alkalmazni kell.”

2. § Az Art. 6. §-ának (1) bekezdése a következő e) ponttal egészül ki:

(Adóhatóságok:)

„e) a járulékokkal összefüggő hatósági feladat ellátása tekintetében a Kormány rendeletében meghatározott igazgatási szerv (a továbbiakban: társadalombiztosítási szerv).”

3. § Az Art. 9. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:

„(5) A külföldi székhelyű vállalkozás (a továbbiakban: külföldi vállalkozás) nevében és érdekében - belföldi gazdasági tevékenységével összefüggésben - adózási ügyvivőként kizárólag belföldi fióktelepe járhat el. Az adózási ügyvivő teljesíti a külföldi vállalkozás (1) bekezdésben említett kötelezettségeit, továbbá gyakorolja az adózót megillető jogokat is. Amennyiben a külföldi vállalkozás több fióktelepet létesít, az egyes fióktelepeken folytatott gazdasági tevékenységével összefüggő adókötelezettségeket a fióktelepek önállóan teljesítik, azonban olyan jognyilatkozatokat csak együttesen tehetnek meg, amelyek a külföldi vállalkozás más belföldi fióktelepeinek adózására is kihatnak.”

4. § Az Art. 11. §-a a következő (8) bekezdéssel egészül ki:

„(8) Az adózási ügyvivőként eljáró fióktelep bejelentkezésére az (1) bekezdés a) pontjában, a közvetlen kereskedelmi képviselet bejelentkezésére az (1) bekezdés b) pontjában foglaltakat megfelelően alkalmazni kell. A bejelentéshez csatolni kell a külföldi vállalkozás illetőségét igazoló - az illetősége szerinti ország adóhatóságától származó -, 90 napnál nem régebbi okirat hiteles magyar nyelvű fordítását. A külföldi vállalkozás a fióktelep alapításakor bejelenti a Magyar Köztársaság területén működő más fióktelepeit és azok adószámát is.”

5. § (1) Az Art. 20. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(1) Az adóbevallás az adózó azonosításához, az adóalap, a mentességek, a kedvezmények, az adó, a költségvetési támogatás alapja és összege megállapításához szükséges adatokat tartalmazza. Az adózó az önadózással megállapított adóról - az eljárási illeték kivételével -, továbbá költségvetési támogatásról adónként, költségvetési támogatásonként az erre a célra rendszeresített nyomtatványon adóbevallást tesz. Az adóhatóság olyan nyomtatványt is rendszeresíthet, amely alkalmas több jogcímen fennálló adókötelezettség, költségvetési támogatásigénylés bevallására, illetve az adókötelezettség bevallása mellett költségvetési támogatás igénylésére.”

(2) Az Art. 20. §-ának (5) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(5) Az adózó az adóról az állami adóhatósághoz éves adóbevallást nyújt be abban az esetben is, ha az adóévben adófizetési kötelezettsége nem volt. Nem kell éves adóbevallást benyújtani az általános forgalmi adóról, továbbá a magánszemélynek a költségvetési támogatásról, ha nem egyéni vállalkozó. Az éves társasági adóbevallás helyett az éves összesítő adóbevallásban - bevallást helyettesítő - nyilatkozatot tesz az alapítvány, a közalapítvány, a társadalmi szervezet - a biztosító egyesület kivételével -, a köztestület, az egyház, a lakásszövetkezet, az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár, feltéve, hogy az adóévben vállalkozási tevékenységből (az önkéntes kölcsönös biztosító pénztár kiegészítő vállalkozási tevékenységéből) származó bevételt nem ér el, vagy e tevékenységéhez kapcsolódóan költséget, ráfordítást nem számol el.”

6. § Az Art. 23. §-ának (1)-(2) bekezdése helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) A magánszemély a személyi jövedelemadóról szóló törvény rendelkezései szerint állapítja meg adóját és nyújtja be adóbevallását, vagy adóját a munkáltatójához intézett nyilatkozata alapján a munkáltatója állapítja meg.

(2) Ha költségvetési támogatást megállapító törvény az igényjogosultságot a jövedelmi viszonyok igazolásához köti, az igénylő és a vele közös háztartásban élő magánszemélyek jövedelmi viszonyaikról, az egy főre jutó családi jövedelemről a támogatást megállapító szervhez az igénylőlappal együtt benyújtott - adóbevallásnak minősülő - nyilatkozatot tesznek. Az igénylőlap egyszerűsített adóbevallási részét a magánszemélyek akkor is kötelesek kitölteni, ha egyébként adóbevallásra nem kötelezettek.”

7. § Az Art. 24. §-a a következő (6) bekezdéssel egészül ki:

„(6) Ha az adóbevallás (költségvetési támogatásigénylés) az adózó közreműködése nélkül nem javítható ki, vagy az adózó a 32. § (3) bekezdésében meghatározott nyilatkozattételi vagy jogszabályban előírt igazolások benyújtásának kötelezettségét elmulasztotta, továbbá az adóbevallásából, nyilatkozatából olyan adatok hiányoznak, amelyek az adóhatóság nyilvántartásában sem szerepelnek, az adózót az adóhatóság 15 napon belül - megfelelő határidő tűzésével - hiánypótlásra szólítja fel.”

8. § Az Art. 25. §-a a következő (4) bekezdéssel egészül ki:

„(4) A külföldi vállalkozást közvetlenül, illetve - belföldi fióktelepén keresztül - közvetve terhelő valamennyi adótartozás, illetve e törvény hatálya alá tartozó köztartozás megfizetésére egyetemlegesség címén a fióktelep is kötelezhető határozattal.”

9. § (1) Az Art. 27. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az adózót megillető költségvetési támogatás kiutalásának esedékességéről e törvény melléklete vagy törvény rendelkezik. Eltérő rendelkezés hiányában a költségvetési támogatást az igény (bevallás) benyújtásának napjától, de legkorábban az esedékességtől számított 30 napon belül kell kiutalni. A visszatérítendő adót - ha törvény másként nem rendelkezik - az igény (bevallás) benyújtásától számított 30 napon belül kell kiutalni. A kiutalásra nyitva álló határidőt,

a) ha az adózó bevallásának, igénylésének kijavítását az adóhatóság a 24. § (6) bekezdésének alkalmazásával rendelte el, az adóbevallás kijavításának napjától kell számítani,

b) ha a kiutalási igény jogosságának az 51. § (2) bekezdése szerinti ellenőrzése az igény (bevallás) benyújtásának napjától számított 30 napon belül megkezdődik, s az ellenőrzés akadályozása miatt a 74. § (13) bekezdés a) és c) pontjai alapján mulasztási bírság kiszabására vagy az 59. § (1)-(2) bekezdés szerinti elővezetésre kerül sor, az ellenőrzésről felvett jegyzőkönyv átadásának napjától kell számítani.”

(2) Az Art. 27. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki, egyidejűleg a jelenlegi (5) bekezdés számozása (6) bekezdésre változik:

„(5) A kiutalás napjának az számít, amelyen az adóhatóság az átutalásra megbízást adott. Költségvetési támogatás kiutalásának minősül az is, ha az adóhatóság a 32. § (4) bekezdésének alkalmazásával gyakorolja visszatartási jogát. Ez esetben a kiutalás napjának azt a napot kell tekinteni, amelyen az adóhatóság a visszatartott költségvetési támogatással az általa nyilvántartott adótartozás összegét csökkenti, illetőleg amelyen a köztartozást nyilvántartó szervezetnek történő átutalásról rendelkezik.”

10. § Az Art. 32. §-a (4) bekezdésének helyébe a következő rendelkezés lép:

„(4) Az adóhatóság az általa felülvizsgált, az adózót megillető költségvetési támogatást (adóvisszaigénylést, adóvisszatérítést) az általa nyilvántartott adótartozás, adók módjára behajtandó köztartozás, az adózó nyilatkozatában vagy a társadalombiztosítási szerv, a vámhatóság, illetőleg más adóhatóság megkeresésében közölt - társadalombiztosítási alapokat, vámhatóságot, más adóhatóságot megillető - tartozás összegéig visszatarthatja, és ezzel a tartozás megfizetettnek minősül. Az adóhatóság visszatartási jogának gyakorlását az adózó kérelmére akkor mellőzheti, ha a költségvetési támogatás, az adóvisszaigénylés, az adóvisszatérítés elmaradása az adózó gazdálkodási tevékenységét ellehetetlenítené. A visszatartásról az adózót az adóhatóság határozattal értesíti. Ha a visszatartást az adózó nyilatkozatában feltüntetett tartozásra gyakorolja az adóhatóság, erről az adózót határozat mellőzésével írásban értesíti. Az adóhatóság a nyilatkozat alapján visszatartott összegből e törvény 27. § (4) bekezdése szerinti határidőn belül, ha pedig megkeresésre jár el, a határozat jogerőre emelkedésétől számított 8 napon belül utalja át a jogosultnak az adózóval szemben fennálló követelését. Ha az igényelt költségvetési támogatás (adóvisszaigénylés, adóvisszatérítés) összege az adózót terhelő tartozások mindegyikére nem nyújt fedezetet, azt az adóhatóság először a nála nyilvántartott tartozás kiegyenlítésére számolja el, a fennmaradó összeget pedig a követelések arányában utalja át.”

11. § (1) Az Art. 45. §-ának (1)-(3) bekezdései helyébe a következő rendelkezések lépnek:

„(1) Az adóhatóság a tudomására jutott adatokat nyilvántartja és megőrzi. A magánszemély adózó azonosításával, adókötelezettségének keletkezésével és teljesítésének ellenőrzésével összefüggésben személyes adatokat tart nyilván és ellenőrizhet. Ha az adóhatóság a magánszemélyt a 60. § (7) bekezdésében foglaltak alapján bevallásának kiegészítéseként nyilatkozattételre kötelezi, ellenőrizheti