1997. évi CXXI. törvény

a szőlőtermesztésről és a borgazdálkodásról1

I. Fejezet

BEVEZETŐ RENDELKEZÉSEK

A törvény tárgya

1. § Ez a törvény szabályozza a szőlő telepítését, művelését, kivágását, a must, a bor, valamint a borpárlat előállítását, tárolását, forgalomba hozatalát, továbbá a szőlőtermesztéssel és bortermeléssel kapcsolatos közigazgatási feladatokat és hatásköröket.

Értelmező rendelkezések

2. § A törvény alkalmazásában:

1. Házikerti szőlő: az az egy személy használatában lévő szőlőterület, amely az 500 négyzetmétert nem haladja meg.

2. Árutermő szőlő: a házikerti méretet meghaladó szőlőterület.

3. Törzsszőlő: a szaporító alapanyag termelése céljából létesített, termőre fordítás után az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet (a továbbiakban: OMMI) tanúsítványával is ellátott ültetvény, továbbá a nemes és alany fajtájú törzskönyvezett szőlőállomány, a központi és az üzemi törzsültetvény.

4. Kísérleti szőlő: kutató-, oktató intézményekben - termelők esetén OMMI hozzájárulással - egyeztetett módszerek szerint telepített és vizsgálatba vont szőlő.

5. Telepítés: a földterület beültetése szőlővel, ideértve a terület előkészítését, a támberendezés létesítését és az ültetvény ápolását termőre fordításig.

6. Pótlás: a hiányzó tőkék helyének beültetése, ideértve a döntést és a bujtást is.

7. a) Szőlő termőhelyi katasztere: a termőhelyek egységes nyilvántartási rendszere, a szőlőtermesztésre való alkalmasság szempontjából ökológiailag minősített, osztályozott és lehatárolt határrészek nyilvántartása földmérési alaptérképeken.

b) Szőlőültetvény katasztere: az ültetvények egységes nyilvántartási rendszere, a fajta, a művelésmód és más szőlőtermesztési jellemzők szerint.

c) Pincekataszter: a szőlőfeldolgozásra, borkészítésre, tárolásra és palackozásra használt objektumok egységes nyilvántartási rendszere.

8. Ökotop: a szőlő termőhelyi kataszterének ökológiai ismérvek szerint azonosnak minősített felvételezési alapegysége.

9. Ajánlott fajta: a meghatározott termőhely szőlőtermésének hasznosítási irányát meghatározó, de különösen borainak sajátos jellegét megalapozó, államilag elismert szőlőfajta.

10. Kiegészítő fajta: a meghatározott termőhely ökológiai adottságait jól hasznosító, de a termőhely borainak sajátos jellegében nem meghatározó szerepet betöltő, államilag elismert szőlőfajta.

11. Ültetvényes fajta: már nem telepíthető, de meglévő ültetvényben termeszthető fajta. Ültetvényes fajta direkttermő szőlő nem lehet.

12. Borseprő: a must és a bor anyagaiból kierjedés után származó, derítőanyagot nem tartalmazó üledék.

13. Derítési alj: a derített mustnak és bornak az üledéke. Kékderítési alj a sárgavérlúgsóval derített must és bor üledéke.

14. Aljbor: a 13 tömegszázaléknál (MM°) kevesebb természetes eredetű cukrot tartalmazó mustból vagy a cefre utópréseléséből, valamint a borseprő vagy a derítési alj színeléséből és préseléséből származó melléktermék.

15. Seprőtészta: a borseprő vagy a derítési alj préselése után visszamaradó szilárd anyag.

16. Sűrített must: a must víztartalmának meghatározott mértékű elpárologtatásával előállított termék.

17. Töményített must, illetve töményített bor: az a must, illetve bor, amelynek természetes víztartalmát fagyasztás útján vagy egyéb fizikai módszerekkel csökkentették. A töményített bor alkoholtartalma a 22,5 térfogatszázalékot nem haladhatja meg.

18. Szeszezett must (misztella): az erjedésben vagy a továbberjedésben magas fokú borpárlat hozzáadásával megakadályozott must, legfeljebb 22,5 térfogatszázalék alkoholtartalommal.

19. Párlási célra szolgáló szeszezett bor (brennwein): a borból vagy az aljborból magas fokú vagy középfokú borpárlat hozzáadásával készült, legfeljebb 22,5 térfogatszázalék alkoholtartamú termék.

20. Borecet gyártására szolgáló bor: a borból magas fokú vagy középfokú borpárlat vagy finomszesz hozzáadásával készült termék, melynek az alkohol ecetsavas erjedéséből származó ecetsavtartalma legalább 3,0 g/l, vagy ecetsav hozzáadásával kiegészített ecetsavtartalma legalább 15 g/l.

21. Hibás vagy beteg az a rendellenes színű, illatú, ízű vagy zamatú must, illetve bor, amely e törvény szerint megengedett eljárások alkalmazásával és anyagok használatával megjavítható vagy meggyógyítható. Hibás, illetve beteg bor az ecetesedésnek indult olyan bor is, amelynek illósavtartalma ecetsavban kifejezve literenként aszúbornál a 2,0 grammot, vörös- és sillerbornál az 1,4 grammot, fehér- és rozébornál pedig az 1,2 grammot meghaladja, de a 3,0 grammot nem éri el.

22. Romlott az a must vagy bor, amely az e törvény szerint megengedett eljárások alkalmazásával és anyagok használatával nem javítható vagy nem gyógyítható meg.

II. Fejezet

A SZŐLŐTERMESZTÉS

Termőhelyek

3. § (1) A szőlőtermesztés termőhelyei a következők:

a) borvidékek, ezen belül körzetek és alkörzetek;

b) bortermőhelyek;

c) egyéb szőlőtermő helyek.

(2) Borvidék az a termőhely, amely több település közigazgatási területére kiterjedően hasonló éghajlati, domborzati, talajtani adottságokkal, jellemző fajtaösszetételű, művelésű ültetvényekkel, szőlő- és bortermelési hagyományokkal rendelkezik, sajátos jellegű borokat termel, és településenként a borvidéki besorolásra előírt termőhelyi kataszteri osztályú terület legalább 7%-kal részesedik a mezőgazdaságilag művelt területből.

(3) Körzet, illetve alkörzet a borvidéknek egyes jól elkülöníthető (pl. fajtahasználat, hagyomány stb.) ismérvek szerint határozottan különböző része.

(4) Bortermőhely az a termőhely, amely a borvidékre jellemző környezeti adottságaival, termelési hagyományaival, jellemző borminőségével, termőhelyi és ültetvényterületi arányaival elszigetelten helyezkedik el.

(5) Egyéb szőlőtermő hely az a borvidéken, bortermőhelyen kívüli termőhely, amelyet a szőlő termőhelyi kataszter az előírt osztályba sorol.

4. § (1) A borvidékeket és a bortermőhelyeket a mellékletben felsorolt településeknek a szőlő termőhelyi katasztere szerint meghatározott osztályú területei képezik.

(2) A szőlő termőhelyi katasztere az egyes települések földmérési alaptérképének átnézeti térképszelvényéből (szelvényeiből) áll, amelyen (amelyeken) a környezeti tényezők alapján értékelt területek (ökotópok) lehatároltak, és azonosító kódszámmal, valamint római számú osztályjelöléssel ellátottak.

(3) A szőlő termőhelyi kataszterének osztályozása szempontjából

a) I. osztály: szőlőtermesztésre kiválóan alkalmas;

b) II. osztály: szőlőtermesztésre alkalmas;

c) III. osztály: szőlőtermesztésre feltételesen alkalmas.

(4) A szőlő termőhelyi kataszterét a Földművelésügyi Minisztérium (a továbbiakban: minisztérium) adja ki. Kiegészítő vagy módosító termőhelyvizsgálatokat a Földművelésügyi Minisztérium Szőlészeti és Borászati Kutató Intézetétől (a továbbiakban: SZBKI) kell kérni. A termőhelyi kataszter kiegészítéséről, módosításáról a hegyközség javaslata alapján, az SZBKI véleményének kikérésével a miniszter határozatban dönt.

(5) A hegyközség kezdeményezése alapján a borvidékek ültetvényterületeiből védett eredetű termőhelyek határolhatók le. A kérelem tárgyában a földművelésügyi miniszter a hegyközségi tanács véleményének kikérésével dönt. A döntés során csak jóváhagyó vagy elutasító határozatot lehet hozni.

Telepíthető fajták

5. § (1) Árutermő szőlőültetvény létesítésére és pótlására a termőhelyeken felhasználható szőlőfajtákat a külön jogszabályban meghatározott Nemzeti Fajtajegyzék tartalmazza. A Nemzeti Fajtajegyzék alapján a borvidéki hegyközségi tanácsok a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa egyetértésével összeállítják a borvidékeken telepíthető ajánlott, kiegészítő és ültetvényes fajták jegyzékét.

(2) Kísérleti és törzsszőlő létesítésére bármely államilag elismert vagy állami elismerésre az OMMI által nyilvántartásba vett fajta szaporítóanyaga felhasználható.

(3) Házikerti szőlő telepítésére bármely államilag elismert vagy szaporításra ideiglenesen engedélyezett, vagy korábban termesztett fajta szaporítóanyaga felhasználható.

6. § (1) Direkttermő amerikai fajtákkal új szőlőt telepíteni, illetve meglévő szőlőt pótolni, felújítani vagy újratelepíteni tilos.

(2) A direkttermő fajtákkal telepített szőlőket 2000. december 31-ig ki kell vágni. A határidő elmulasztása esetén a jegyző, illetve hegyközségi településen a hegybíró a tulajdonos költségére elrendeli a szőlő kivágását.

(3) A határidőig kivágott ültetvény újratelepítéséhez, valamint az engedélyezett telepítésű ültetvény határidőn belüli kivágásához költségvetési támogatás vehető igénybe, amelynek feltételeit a földművelésügyi miniszter rendeletben állapítja meg.

Telepítés, kivágás

7. § (1) Árutermő szőlőt az ültetvény fekvése szerint illetékes jegyző, illetve hegyközségi településen a hegybíró (a továbbiakban: engedélyező hatóság) engedélye alapján, annak előírásai szerint szabad telepíteni, illetőleg kivágni.

(2) A hegyközség a hegyközségi rendtartásban az ingatlan határától meghatározott ültetési távolságot írhat elő.

(3) Kivételesen engedélyezhető államilag elismert vagy az OMMI által állami elismerésre nyilvántartásba vett szőlőfajták telepítése, kizárólag kísérleti célból.

(4) A (3) bekezdés szerint akkor engedélyezhető a telepítés, ha azzal a telepítő összes szőlőterületén belül a kivételesen engedélyezhető fajták - törzsszőlő nélkül számított - területe nem haladja meg az 5 százalék részarányt. Kutatási, szakoktatási intézményekre ez a korlátozás nem vonatkozik.

(5) Törzsszőlőt az OMMI előzetes engedélye alapján, annak előírásai szerint szabad telepíteni, átoltani, illetve kivágni.

8. § Európai szőlőfajta saját gyökerű szaporítóanyagával telepítést és pótlást kizárólag filoxérának ellenálló homoktalajra szabad engedélyezni és végrehajtani. A talaj tulajdonságát az illetékes növény-egészségügyi és talajvédelmi állomás szakvéleményével kell igazolni.

9. § (1) A telepítési engedély iránti kérelmet az ültetés megkezdése előtt legalább 4 hónappal, a kivágási engedély iránti kérelmet pedig a kivágás megkezdése előtt legalább 2 hónappal kell az engedélyező hatósághoz két példányban benyújtani.

(2) Üzemi kísérleti telepítés esetén az engedélyezés iránti kérelemhez csatolni kell az OMMI írásbeli nyilatkozatát. Nincs szükség ilyen nyilatkozatra a kutatási és szakoktatási intézmények engedély iránti kérelméhez.