1998. évi XII. törvény

a külföldre utazásról1

Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság Alkotmányában foglalt rendelkezésekre figyelemmel - az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatával, a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányával, valamint az Emberi Jogok Európai Egyezményével összhangban - a külföldre utazásról és az úti okmányokról a következő törvényt alkotja:

I. Fejezet

Alapvető rendelkezések

1. § (1) A Magyar Köztársaság területének elhagyása - beleértve a külföldi letelepedés szándékával történő kiutazást is - alkotmányos alapjog, amely minden magyar állampolgárt és az országban jogszerűen tartózkodó külföldit megillet. A külföldre utazás joga törvényben meghatározottak szerint gyakorolható, illetőleg korlátozható.

(2) A magyar állampolgár külföldről bármikor hazatérhet. A hazatérés joga e törvényben foglalt feltételek hiányában sem tagadható meg, nem korlátozható, illetőleg feltételhez nem köthető.

(3) A külföldre utazás joga érvényes úti okmánnyal, valamint nemzetközi szerződés alapján személyazonosító igazolvánnyal gyakorolható.

A törvény hatálya

2. § E törvény szabályozza az úti okmánnyal történő ellátás rendjét, az eljárás alapvető szabályait, a külföldre utazás jogának korlátozását, valamint az ezekkel összefüggő személyes adatok kezelését.

3. § (1) A törvény hatálya - a (2)-(3) bekezdésben meghatározott kivételekkel - a magyar állampolgárokra (a továbbiakban: állampolgár) terjed ki.

(2) E törvény rendelkezéseit a Magyarországon élő hontalanokra és a bevándorolási engedéllyel rendelkező külföldiekre a külföldiek beutazásáról, magyarországi tartózkodásáról és bevándorlásáról szóló törvényben foglaltakkal együtt kell alkalmazni.

(3) A magyar menekültügyi hatóság által menekültként, menedékesként, befogadottként elismert személyekre e törvény III., IV. és V. fejezetében foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

Értelmező rendelkezések

4. § E törvény alkalmazásában

a) úti okmány: az útlevél, valamint nemzetközi szerződésben, továbbá a Kormány rendeletében meghatározott, a külföldre utazásra, illetőleg az onnan való visszatérésre jogosító hatósági igazolvány, bizonyítvány vagy irat;

b) útlevél: a Magyar Köztársaság tulajdonát képező hatósági igazolvány, amely birtokosának személyazonosságát és állampolgárságát, valamint a világ összes országába utazásra, illetőleg hazatérésre való jogosultságát hitelesen igazolja;

c) útlevél hatóság: az úti okmány kiadására, visszavonására, az utazás e törvény szerint történő engedélyezésére, illetőleg korlátozására feljogosított közigazgatási szerv.

II. Fejezet

Az úti okmányra vonatkozó általános szabályok

5. § (1) Úti okmányra - ha törvény vagy nemzetközi szerződés eltérően nem rendelkezik - a magyar állampolgárok jogosultak.

(2) A nemzetközi szerződésen alapuló úti okmány adattartalmára az egyezmény rendelkezései az irányadók.

(3) A menekültként elismert személyek részére kiadott úti okmányra a menekültek helyzetére vonatkozó 1951. évi július hó 28. napján elfogadott egyezmény, valamint a menekültek helyzetére vonatkozóan az 1967. évi január hó 31. napján létrejött jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1989. évi 15. törvényerejű rendelet rendelkezéseit kell alkalmazni.

(4) Az úti okmány a jogosultság fennállásáig, kormányrendeletben meghatározott szabályok szerint tartható birtokban. A jogosultság megszűnését követő 15 napon belül az úti okmányt le kell adni az útlevél hatóságnál. A szülői felügyeleti jog megszűnése esetén a kiskorú úti okmányát a szülői felügyelet gyakorlására jogosulttá váló személynek is át lehet adni.

Az útlevél

6. § Az útlevél típusai:

a) a magánútlevél;

b) a hivatalos útlevél.

7. § (1) Az útlevél adatoldala - az ideiglenes magánútlevél kivételével - tartalmazza

a) az állampolgár családi és utónevét, leánykori családi és utónevét, születési helyét, idejét, nemét, állampolgárságát, arcképmását és saját kezű aláírását;

b) az útlevél típusát, számát, kiállításának keltét, érvényességi idejét, a kiadó magyar állam kódját, a kiállító hatóság nevét;

c) az a)-b) pontokban meghatározott adatokból képzett, az állampolgár és az útlevél azonosítását lehetővé tevő, gépi olvasásra alkalmas adatsort.

(2) Az ideiglenes magánútlevél adatoldala az (1) bekezdés a)-b) pontjában meghatározott adatokat tartalmazza.

(3) A hivatalos útlevél adattartalma kiegészül a használatára jogosult személy diplomáciai rangjának, illetve az útlevél kiállítására alapot szolgáltató tisztségének vagy egyéb jogcímének megjelölésével.

(4) Az útlevélbe az útlevél hatóság, a határőrség, a külföldi hatóság, valamint jogszabályban erre felhatalmazott szerv tehet bejegyzést.

(5) Az útlevél érvényességének időtartama nem hosszabbítható meg.

A magánútlevél

8. § (1) A magánútlevél érvényességének időtartama az állampolgárnak az útlevél iránti kérelem benyújtásakor betöltött életkorától függően

a) 4 éves életkor betöltéséig 2 év;

b) 4-18 éves életkor közöttiek esetén 5 év;

c) 18 éven felüliek esetén - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - 10 év.

(2) A 18 éven felüli állampolgár részére a magánútlevél - kérelmére - 5 éves érvényességgel is kiállítható.

9. § (1) Az állampolgár - a (2) bekezdésben foglalt kivétellel - egyidejűleg csak egy érvényes magánútlevéllel rendelkezhet.

(2) Annak az állampolgárnak, aki hivatalos útlevélre nem jogosult és foglalkozása rendszeres külföldre utazással jár - az ezt bizonyító igazolás alapján - második magánútlevél is kiadható.

(3) A második magánútlevelet az arra jogosító foglalkozás gyakorlásának időtartamára, de legfeljebb ötévi érvényességgel kell kiállítani.

10. § (1) Külföldön élő vagy tartózkodó állampolgár részére ideiglenes magánútlevelet lehet kiállítani, ha az állampolgár útlevele lejárt, elveszett, ellopták vagy utazásra egyéb módon alkalmatlanná vált, és külföldi tartózkodásához vagy továbbutazásához Magyarországról a magánútlevél kellő időn belül nem szerezhető be.

(2) Az ideiglenes magánútlevél továbbutazásra, illetőleg hazautazásra jogosít, érvényességének időtartama legfeljebb egy év.

A hivatalos útlevél

11. § (1) Hivatalos útlevél: a diplomata-útlevél, a külügyi szolgálati útlevél, a szolgálati útlevél és a hajós szolgálati útlevél. A hivatalos útlevelet a megbízatás időtartamára, de legfeljebb ötévi érvényességgel kell kiállítani.

(2) Hivatalos útlevél - a diplomata-útlevél kivételével - kizárólag hivatalos utazás céljára használható fel.

(3) A hivatalos útlevél rendeltetésszerű felhasználásáról és kezeléséről az utazást elrendelő, illetőleg az útlevél kiadására javaslatot tevő szerv, az országgyűlési képviselő, továbbá házastársa, gyermeke [12. § (1) bekezdés f) pont] diplomata-útlevele esetében az Országgyűlés Hivatala gondoskodik.

12. § (1) Diplomata-útlevélre jogosult

a) a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság elnöke, valamint a Legfelsőbb Bíróság elnöke;

b) az országgyűlési képviselő;

c) az állampolgári jogok országgyűlési biztosa és általános helyettese, valamint a külön biztosok, a Legfelsőbb Bíróság elnökhelyettese, a legfőbb ügyész és helyettesei, az Alkotmánybíróság tagja, az Állami Számvevőszék elnöke és alelnökei, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és alelnökei;

d) a miniszterelnök, a miniszter, az államtitkár és a helyettes államtitkár;

e) a Külügyminisztérium diplomáciai vagy konzuli ranggal rendelkező munkatársa, a Magyar Köztársaság diplomáciai képviselete diplomáciai személyzetének tagja, a Magyar Köztársaság konzuli képviselete konzuli tisztviselője, nemzetközi jogon alapuló diplomáciai kiváltságot és mentességet élvező egyéb személy, diplomáciai és konzuli futár;

f) az a)-e) pontban megjelölt személlyel hivatalos célból együtt utazó, közös háztartásban élő házastársa, eltartott gyermeke.

(2) Kizárólag utazásának időtartamára érvényes diplomata-útlevelet kaphat az a személy is, aki a köztársasági elnök, a miniszterelnök, az Országgyűlés elnöke vagy a külügyminiszter megbízásából diplomáciai küldetéssel utazik külföldre, továbbá az, akinek az útlevéllel történő ellátását rendkívül indokolt esetben az irányítást (felügyeletet) gyakorló miniszter javaslatára a külügyminiszter engedélyezte.

13. § (1) Külügyi szolgálati útlevélre jogosult

a) a Külügyminisztérium diplomáciai ranggal nem rendelkező munkatársa;

b) a Magyar Köztársaság diplomáciai képviseletének igazgatási és műszaki személyzete, illetőleg kisegítő személyzetének tagja;

c) a Magyar Köztársaság konzuli képviselete konzuli alkalmazottja és kisegítő személyzetének tagja;

d) a nemzetközi jogon alapuló mentességet élvező más személy;

e) az a)-d) pontok szerint jogosult személlyel hivatalos célból együtt utazó, közös háztartásban élő házastársa és eltartott gyermeke.

(2) Kizárólag utazásának időtartamára érvényes külügyi szolgálati útlevelet kaphat az a személy is, akinek az útlevéllel történő ellátását rendkívül indokolt esetben az irányítást (felügyeletet) gyakorló miniszter javaslatára a külügyminiszter engedélyezte.

14. § (1) Az irányítást (felügyeletet) gyakorló miniszter, ennek hiányában az országos hatáskörű szerv vagy hivatal vezetőjének javaslatára szolgálati útlevelet kaphatnak hivatalos célú utazásuk, illetőleg kiküldetésük idejére

a) a Miniszterelnöki Hivatalnál, a Köztársasági Elnök Hivatalánál, az Országgyűlés Hivatalánál, az Alkotmánybíróság Hivatalánál, az Országgyűlési Biztos Hivatalánál, az Állami Számvevőszéknél, a minisztériumoknál, valamint országos hatáskörű szerveknél foglalkoztatottak;

b) a bírák és az ügyészek;

c) a Magyar Nemzeti Bank vezető munkatársai.

(2) Szolgálati útlevelet kaphat az (1) bekezdés hatálya alá tartozó állampolgárral hivatalos célból együtt utazó, közös háztartásban élő házastársa és eltartott gyermeke.

(3) Az irányítást (felügyeletet) gyakorló miniszter javaslatára szolgálati útlevelet kaphat a külföldi magyar kulturális intézetbe, kereskedelemfejlesztési irodába, illetőleg nemzeti idegenforgalmi képviselet irodájába tartós külszolgálatra kihelyezett személy, valamint a vele együtt utazó, közös háztartásban élő házastársa és eltartott gyermeke, amennyiben diplomáciai vagy nemzetközi jogon alapuló egyéb kiváltságot és mentességet nemzetközi szerződés vagy viszonosság alapján nem élvez.