1998. évi LXVII. törvény
a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény módosításáról1
1. § (1) A társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló - többször módosított - 1997. évi LXXX. törvény (a továbbiakban: Tbj.) 4. §-a d) pontjának 1. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[d) Társas vállalkozó:]
„1. a betéti társaság bel- és kültagja, a közkereseti társaság tagja, a korlátolt felelősségű társaság, a közhasznú társaság, a közös vállalat, az egyesülés tagja, ha a társaság (ideértve ezen társaságok előtársaságként történő működésének időtartamát is) tevékenységében ténylegesen és személyesen közreműködik, és ez nem munkaviszony vagy megbízási jogviszony keretében történik (tagsági jogviszony).”
(2) A Tbj. 4. §-a k) pontjának 2. alpontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[k) Járulékalapot képező jövedelem:]
„2. a foglalkoztató által külföldön foglalkoztatott biztosított és a Magyar Köztársaság területén biztosítással járó jogviszonyban álló külföldi személy esetén az 1. pont szerinti jövedelem hiányában a munkaszerződésben meghatározott személyi alapbér.”
(3) A Tbj. 4. §-ának r) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(E törvény alkalmazásában)
„r) Igazgatási szerv: a járulékfizetési kötelezettséggel, a biztosítottak bejelentésével, a járulék bevallásával, megfizetésével, nyilvántartásával, a járulékkötelezettség megsértésével kapcsolatos jogkövetkezmények megállapításával, a járuléktartozás beszedésével, behajtásával kapcsolatos hatósági ügyben, továbbá a járulékkötelezettség bevallásának ellenőrzésével, valamint az ezzel összefüggő hatósági ügyben az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 49. §-ának (1)-(2) bekezdésében meghatározott állami adóhatóság, egyéb ügyben a társadalombiztosítás pénzügyi alapjainak és a társadalombiztosítás szerveinek állami felügyeletéről szóló 1998. évi XXXIX. törvény 4. és 6-7. §-aiban meghatározott szerv, továbbá a magánnyugdíjpénztárak vonatkozásában az Állami Pénztárfelügyelet. A járulék nyilvántartásával kapcsolatos központi folyószámla könyvelési feladatokat átmenetileg a Nyugdíjfolyósító Igazgatóság látja el. A feladatok ellátására az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal és az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság megállapodást köt.”
2. § A Tbj. 7. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) Ha a biztosított az 5. § (1) bekezdés a) pontja szerinti jogviszony alapján törvényben meghatározott végkielégítésben részesült, a biztosítási ideje annyiszor 30 nappal hosszabbodik meg, ahány havi átlagkeresetének (illetményének) a végkielégítés megfelel, de legfeljebb tizenkétszer 30 nappal.”
3. § A Tbj. 8. §-ának a) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Szünetel a biztosítás:)
„a) a fizetés nélküli szabadság, vagy a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés, valamint az igazolatlan távollét időtartama alatt, kivéve
1. ha a fizetés nélküli szabadságot háromévesnél - tartósan beteg vagy súlyosan fogyatékos gyermek esetén tízévesnél - fiatalabb gyermek gondozása, vagy tizenkét évesnél fiatalabb beteg gyermek otthoni ápolása címén engedélyezték,
2. ha a munkavégzés alóli mentesítés idejére munkabér (illetmény), távolléti díj, táppénzfizetés történt, továbbá
3. a sorkatonai (polgári) szolgálat ideje alatt,”
4. § A Tbj. 16. §-a (1) bekezdésének i) és r) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
(Egészségügyi szolgáltatásra jogosult - a biztosítottakon túl - az, aki)
„i) középfokú nevelési-oktatási vagy felsőoktatási intézmény nappali tagozatán tanulmányokat folytató magyar állampolgár, valamint az a külföldi állampolgár, aki nemzetközi szerződés vagy az Oktatási Minisztérium által adományozott ösztöndíj alapján létesített tanulói, hallgatói jogviszonyban áll,”
„r) a 39. § (2) bekezdése szerinti egészségbiztosítási járulék fizetésére kötelezett, továbbá eltartott közeli hozzátartozója [Ptk. 685. § b) pont], élettársa, akinek jövedelme havonta nem haladja meg a tárgyév első napján érvényes minimálbér 30 százalékát.”
5. § (1) A Tbj. 19. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A társadalombiztosítási nyugdíj és az egészségbiztosítás ellátásainak fedezetére a foglalkoztató és a biztosítottnak minősülő egyéni vállalkozó a járulékalapot képező jövedelem után 1999. január 1-jétől 33 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot fizet, ebből a nyugdíjbiztosítási járulék mértéke 22 százalék, az egészségbiztosítási járulék mértéke 11 százalék. 2000. január 1-jétől a társadalombiztosítási járulék mértéke 32 százalék, ebből a nyugdíjbiztosítási járulék mértéke 21 százalék, az egészségbiztosítási járulék mértéke 11 százalék.”
(2) A Tbj. 19. §-a (2) bekezdésének b) pontja helyébe a következő rendelkezés lép:
[(2) A biztosított által fizetendő nyugdíjjárulék mértéke]
„b) a magánnyugdíjpénztár tagja esetében 2 százalék.”
(3) A Tbj. 19. §-ának (4) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(4) Az (1)-(3) bekezdés rendelkezéseitől eltérően
a) a társas vállalkozás a kiegészítő tevékenységet folytató társas vállalkozó után,
b) a kiegészítő tevékenységet folytatónak minősülő egyéni vállalkozó
a baleseti társadalombiztosítási ellátások fedezetére 5 százalékos baleseti járulék fizetésére kötelezett.”
6. § A Tbj. 24. §-a a következő (5) bekezdéssel egészül ki:
„(5) Ha a magán-nyugdíjpénztári rendszert önkéntesen választó biztosított járulékköteles jövedelméből a foglalkoztató a járulékfizetési felső határnak megfelelő nyugdíjjárulékot részben, vagy egészben levonta és azt a magán-nyugdíjpénztári tagság létesítését megelőzően a Nyugdíjbiztosítási Alap részére megfizette, a 19. § (2) bekezdésének a) pontja alapján levont járulékösszeget a 19. § (2) bekezdésének b) pontjában, valamint a 33. § (1) bekezdésében meghatározott arányban meg kell osztani a biztosítási, illetőleg a tagsági jogviszony időtartamának megfelelően.”
7. § A Tbj. a következő 25/A. §-sal egészül ki:
„25/A. § Ha a munkanélküli járadékban és a nyugdíj előtti munkanélküli segélyben részesülő személy a munkanélküli ellátás folyósításának időtartama alatt az 5. § (1) bekezdésének a) pontjában meghatározott jogviszonyt, a b) pontja szerinti munkaviszony jellegű jogviszonyt, a g) pontja szerinti bedolgozói vagy megbízási jogviszonyt létesít, illetőleg az 5. § (2) bekezdésének hatálya alá tartozó választott tisztségviselő, a foglalkoztatási jogviszonyból származó jövedelem után nem kell nyugdíjjárulékot fizetni, feltéve, ha a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény alapján a munkanélküli ellátásának folyósítását nem szüntették meg, illetőleg az ellátás folyósítása nem szünetel.”
8. § A Tbj. 26. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Az egyházi személyként és szerzetesrendi tagként szerzett szolgálati idő nyugdíjköltségeit az egyház köteles viselni a részére biztosított központi költségvetési támogatásból. Az egyház az érintett személyek havi létszáma alapján a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapulvételével - magánnyugdíjpénztár tagja esetén a kötelező tagdíj mértékével csökkentett - 30 százalékos mértékű nyugdíjbiztosítási járulékot fizet negyedévenként, a negyedévet követő hónap 12. napjáig. A járulékfizetés rendjére, illetőleg az elszámolás és az adatszolgáltatás módjára az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság az egyházakkal megállapodást köt.”
9. § A Tbj. 28. §-ának (3) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(3) Ha a társas vállalkozó egyidejűleg legalább heti 36 órás munkaidővel járó munkaviszonyban is áll, illetőleg közép- vagy felsőfokú oktatási intézmény nappali tagozatán folytat tanulmányokat, a 27. § (1)-(2) bekezdésének rendelkezéseit azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a társadalombiztosítási és a nyugdíjjárulék alapja a ténylegesen elért, járulékalapot képező jövedelem.”
10. § A Tbj. 30. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) Az egyéni vállalkozó havonta a tárgyhót követő hónap 12. napjáig köteles a 29. §-ban meghatározott jövedelme, illetőleg a tárgyhónapot megelőző hónap első napján érvényes minimálbér alapján a társadalombiztosítási járulékot, a nyugdíj- és egészségbiztosítási járulékot befizetni úgy, hogy ezeknek alapja - a 29. § (6) bekezdése szerinti egyéni vállalkozó kivételével - éves szinten legalább elérje a minimálbér naptári évre számított összegét.”
11. § A Tbj. 32. §-a helyébe a következő rendelkezés lép:
„32. § Ha a biztosított foglalkoztatása bármelyik jogviszonyában eléri a heti 36 órát, a további jogviszonyából származó, járulékalapot képező jövedelme [24. § (1) bek.] után a biztosítottnak nem kell egészségbiztosítási járulékot fizetni. E rendelkezést alkalmazni kell a végkielégítéssel szerzett biztosítási időre, amennyiben a végkielégítéssel megszűnt munkaviszonyában a foglalkoztatása a heti 36 órát elérte.”
12. § (1) A Tbj. 33. §-ának (1) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(1) A magánnyugdíjpénztár tagja a nyugdíjjárulék-alapot képező jövedelme után 1998. január 1-jétől 6, 2000. január 1-jétől 8 százalékos tagdíjat fizet.”
(2) A Tbj. 33. §-ának (2) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(2) A tagdíjfizetési kötelezettségre a 24. § és a 31. § rendelkezéseit megfelelően alkalmazni kell azzal, hogy a túlfizetésként keletkező összeget a magánnyugdíjpénztár a foglalkoztatón keresztül fizeti vissza a tagnak.”
13. § (1) A Tbj. 34. §-ának (6) bekezdése helyébe a következő rendelkezés lép:
„(6) A (4) bekezdésben szabályozott esetekben a fizetendő nyugdíjbiztosítási járulék alapja a szolgálati időként elismerhető időszak naptári napjainak és a megállapodás megkötése napján érvényes minimálbér harmincad részének szorzata. A (4) bekezdés b) pontja szerinti esetben a megállapodás megkötését kezdeményező személy az addig elismert szolgálati idejét a nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv - Tny. 65. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerinti - határozatával igazolja. Az elismert szolgálati idő figyelembevételével az ellátás az egyéb jogosultsági feltételek megléte esetén is legkorábban a járulék megfizetésének napjától állapítható meg.”