1999. évi XXVIII. törvény

a Magyar Köztársaság és a Tunéziai Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén Tuniszban, 1992. október 22-én aláírt Egyezmény kihirdetéséről1

1. § Az Országgyűlés a Magyar Köztársaság és a Tunéziai Köztársaság között a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén Tuniszban, 1992. október 22-én aláírt Egyezményt e törvénnyel kihirdeti. (Az Egyezmény megerősítéséről szóló jegyzékváltás 1997. május 20-án megtörtént, és az Egyezmény 1997. július 19-én hatályba lépett.)

2. § Az Egyezmény hivatalos magyar nyelvű szövege a következő:

„Egyezmény
Magyar Köztársaság és a Tunéziai Köztársaság között
a kettős adóztatás elkerülésére a jövedelemadók területén

A Magyar Köztársaság Kormánya és a Tunéziai Köztársaság Kormánya

attól az óhajtól vezetve, hogy elkerüljék a kettős adóztatást a jövedelemadók területén, és hogy előmozdítsák és megerősítsék a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat,

a következő rendelkezésekben állapodtak meg:

I. Fejezet

AZ EGYEZMÉNY HATÁLYA

1. Cikk

Személyi hatály

A jelen Egyezmény mindazokra a személyekre terjed ki, akik az egyik Szerződő Államban vagy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségűek.

2. Cikk

Az Egyezmény hatálya alá eső adók

1. A jelen Egyezmény azokra a jövedelemadókra terjed ki, a beszedés módjára való tekintet nélkül, amelyeket az egyik Szerződő Állam, annak politikai alegységei vagy helyi hatóságai vetnek ki.

2. Jövedelemadónak tekintendők mindazok az adók, amelyeket a teljes jövedelem után vagy a jövedelem részei után vetnek ki, beleértve az ingók vagy ingatlanok elidegenítéséből származó nyereség utáni adókat, a bérek teljes összege utáni adókat, valamint az értéknövekedési adókat.

3. Azok a jelenleg létező adók, amelyekre az Egyezmény kiterjed, különösen a következők:

a) Tunézia vonatkozásában:

a1) természetes személyek jövedelemadója,

a2) társasági adók

(a továbbiakban: tunéziai adók);

b) a Magyar Köztársaság vonatkozásában:

b1) személyi jövedelemadó,

b2) vállalkozási nyereségadó,

b3) társulati adó

(a továbbiakban: magyar adók).

4. Az Egyezmény alkalmazandó azokra az azonos vagy hasonló jellegű adókra is, amelyeket az Egyezmény aláírása után a jelenleg létező adók mellett vagy azok helyett vezetnek be. A Szerződő Államok illetékes hatóságai értesítik egymást a vonatkozó adójogszabályaikban végrehajtott lényeges változásokról.

II. Fejezet

MEGHATÁROZÁSOK

3. Cikk

Általános meghatározások

1. A jelen Egyezmény értelmében, ha a szövegösszefüggés eltérő értelmezést nem kíván

a) a „Magyar Köztársaság” kifejezés földrajzi értelemben használva a Magyar Köztársaság területét jelöli;

b) a „Tunéziai Köztársaság” kifejezés a Tunéziai Köztársaság területét, valamint Tunézia parti vizeivel határos területeket jelöli, amelyeken Tunézia a nemzetközi joggal összefüggésben a tengerfenék, az altalaj és azok természeti kincsei vonatkozásában jogait gyakorolhatja;

c) „az egyik Szerződő Állam” és a „másik Szerződő Állam” kifejezés - a szövegösszefüggés szerint - a Magyar Köztársaságot vagy a Tunéziai Köztársaságot jelölik;

d) a „személy” kifejezés magában foglalja a természetes személyeket, a társaságokat és minden más személyi egyesülést;

e) a „társaság” kifejezés minden olyan jogi személyt vagy mindazokat a jogalanyokat jelenti, akit az adóztatás szempontjából jogi személynek tekintenek;

f) „az egyik Szerződő Állam vállalkozása” és „a másik Szerződő Állam vállalkozása” kifejezés az egyik Szerződő Államban illetőséggel bíró személy, illetőleg a másik szerződő Államban illetőséggel bíró személy által folytatott vállalkozást jelenti;

g) az „állampolgárok” kifejezés jelenti:

g1) mindazokat a természetes személyeket, akik az egyik Szerződő Állam állampolgárságával rendelkeznek,

g2) mindazokat a jogi személyeket, egyesületeket és társulásokat, amelyeket az egyik Szerződő Államban érvényben levő törvényeknek megfelelően hoztak létre;

h) a „nemzetközi forgalom” kifejezés minden olyan szállítást jelent, amelyet egy olyan vállalkozás által üzemeltetett hajó, légi jármű vagy közúti jármű bonyolít le, amelynek a tényleges üzletvezetési helye az egyik Szerződő Államban van, kivéve, ha a hajót a légi járművet vagy a közúti járművet csak a másik Szerződő Államban lévő helyek között üzemeltetik;

i) az „illetékes hatóság” kifejezés:

i1) a Magyar Köztársaságban a pénzügyminisztert vagy meghatalmazott képviselőjét,

i2) a Tunéziai Köztársaságban a pénzügyminisztert, vagy meghatalmazott képviselőjét

jelenti.

2. Az Egyezménynek az egyik Szerződő Állam által történő alkalmazásánál, ha a szövegösszefüggés mást nem kíván, bármely meg nem határozott kifejezésnek olyan értelme van, mint amilyet arra nézve ennek az Államnak azokra az adókra vonatkozó joga megállapít, amelyekre az Egyezmény alkalmazást nyer.

4. Cikk

Lakóhely az adóztatás szempontjából

1. A jelen Egyezmény értelmében az „egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy” kifejezés olyan személyt jelent, aki ennek az Államnak a törvényhozása szerint, ebben az Államban lakóhelye, állandó tartózkodási helye, üzletvezetésének helye vagy más hasonló ismérv alapján adóköteles. Mindazonáltal ez a kifejezés nem foglalja magában azokat a személyeket, akik ebben az Államban csak az ott levő forrásokból élvezett jövedelem után adókötelesek.

2. Amennyiben egy természetes személy a 1. bekezdés rendelkezése szerint mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, helyzetét az alábbiak szerint kell meghatározni:

a) ez a személy abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben állandó lakóhellyel rendelkezik; ha mindkét Államban rendelkezik állandó lakóhellyel, abban a Szerződő Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben létérdekeinek központja található;

b) amennyiben nem határozható meg, hogy e személy létérdekeinek központja melyik Államban van, vagy ha az Államok egyikében sem rendelkezik állandó lakóhellyel, abban a Államban tekintendő illetőséggel bírónak, amelyben szokásos tartózkodási helye van;

c) amennyiben e személynek mindkét Szerződő Államban van, vagy ha egyikben sincs szokásos tartózkodási helye, abban a Szerződő Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelynek állampolgára;

d) amennyiben e személy mindkét Szerződő Államnak, vagy ha egyiknek sem állampolgára, a Szerződő Államok illetékes hatóságai közös megegyezéssel döntenek a kérdésben.

3. Amennyiben a jelen cikk 1. bekezdése értelmében valamely nem természetes személy mindkét Szerződő Államban belföldi illetőségű, abban az Államban tekintendő belföldi illetőségűnek, amelyben tényleges üzletvezetésének helye van.

5. Cikk

Telephely

1. Az Egyezmény értelmében a „telephely” kifejezés olyan állandó üzleti létesítményt jelent, amelyen keresztül a vállalkozás tevékenységét egészben vagy részben kifejti. Az állandó üzleti létesítmény kifejezés az állandó ipari létesítményt is magában foglalja.

2. A „telephely” kifejezés magában foglalja különösen:

a) az üzletvezetés helyét,

b) a fiókot,

c) az irodát,

d) gyártelepet,

e) a műhelyt,

f) a bányát, az olaj- vagy földgázkutat, a kőfejtőt vagy a természeti kincsek kiaknázására szolgáló bármely más telepet.

3. Az építési vagy szerelési terület csak akkor képez telephelyet, ha időtartama meghaladja a 6 hónapot.

4. Tekintet nélkül e cikk előző rendelkezéseire nem tekintendő telephelynek, ha

a) a berendezéseket kizárólag a vállalkozás áruinak raktározására, kiállítására vagy kiszolgáltatására használják;

b) a vállalkozás áruinak készleteit, kizárólag raktározás, kiállítás vagy kiszolgáltatás céljából helyezték el;

c) a vállalkozás áruinak készleteit, kizárólag abból a célból raktározzák, hogy egy másik vállalkozás feldolgozza;

d) az állandó üzleti létesítményt kizárólag arra a célra használják, hogy a vállalkozás részére árut vásároljanak, vagy információt gyűjtsenek;

e) az állandó üzleti létesítményt kizárólag arra a célra használják, hogy a vállalkozás részére bármely más előkészítő vagy kisegítő jellegű tevékenységet folytassanak;

f) az állandó üzleti létesítményt kizárólag az a)-e) pontokban említett tevékenységek valamely kombinációja céljára használják, feltéve, hogy az állandó üzleti létesítmény ebből a kombinációból származó teljes tevékenysége megőrzi előkészítő vagy kisegítő jellegét.

5. Tekintet nélkül az 1-2. bekezdés rendelkezéseire, ha egy személy - kivéve a független képviselőt, akire a 6. bekezdés vonatkozik - egy vállalkozás érdekében tevékenykedik és az egyik Szerződő Államban meghatalmazása van, amellyel ott rendszeresen él, arra, hogy a vállalkozás nevében szerződéseket kössön, úgy ez a vállalkozás telephellyel bírónak tekintendő ebben az Államban, minden olyan tevékenység tekintetében, amelyet ez a személy a vállalkozás részére végez, kivéve ha az ilyen személy tevékenysége a 4. bekezdésben említettekre korlátozódik, amelyek az említett bekezdés értelmében nem tennék ezt az állandó üzleti létesítményt telephellyé, ha azokat egy állandó üzleti létesítményen keresztül fejtenék ki.

6. Egy vállalkozást nem lehet úgy tekinteni, mintha annak telephelye lenne egy Szerződő Államban csupán azért, mert tevékenységét ott alkusz, bizományos vagy más független képviselő útján fejti ki, feltéve, hogy ezek a személyek rendes üzleti tevékenységük keretében járnak el.

7. Az a tény, hogy az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű társaság egy olyan társaságot irányít, vagy azt egy olyan társaság irányítja, amely a másik Szerződő Államban belföldi illetőségű, vagy ott (akár telephely útján, akár más módon) fejti ki tevékenységét, önmagában még nem teszi egyik társaságot sem a másik telephelyévé.

III. Fejezet

A JÖVEDELMEK ADÓZTATÁSA

6. Cikk

Ingatlan vagyonból származó jövedelem

1. Az olyan jövedelem, amelyet az egyik Szerződő Államban belföldi illetőségű személy élvez a másik Szerződő Államban fekvő ingatlan vagyonból, beleértve a mező- és erdőgazdasági üzemek jövedelmét, ebben a másik Államban adóztatható.

2. Az „ingatlan vagyon” kifejezést annak a Szerződő Államnak a jogszabályai szerint kell meghatározni, amelyben ez a vagyon fekszik.